Alföld Színpad

HONLAP
szombat, vasárnap 15.00 - 18.00
Helyszín: VOKE Egyetértés Művelődési Központja
Debrecen Faraktár u. 67.

Beszélgetés

Mit tetszenek itt csinálni? - bemutatkoznak a VOKE Egyetértés Művelődési Központjának együttesei, csoportjai, körei...

Alföld Színpad

Tornyi Ferenc: Az Alföld Színpadról beszélgetünk, és azt mondta nekem Sóvágó Csaba, a társulat vezetője, rendezője, hogy színházi előadást nem jó délelőtt tartani. Mindennek meg van a maga ideje, hangulata...

Sóvágó Csaba: Így van! Az ember lelkének befogadó képessége más és más a különböző napszakokban. A délelőtti előadás során amellett, hogy a játszók még nem ébredtek fel, maguk a befogadók sincsenek megfelelő lelkiállapotban...

T.F.: Te szakember vagy! Opera-előadást sem rendeznek reggel, mert "nincsen kész" a hangja a művésznek! Persze - s ezt a rádiós múltamból tudom, vannak praktikák, skálázzon, igyon nyers tojást, deci vörösbor, egy feles, a mézkanalazás tilos, a tea is...

S.Cs.: Bár az operához nem igazán értek, de az énekesektől hallottam, hogy a hangszálak valóban nem ébrednek föl. Természetesen vannak különböző módszerek, de a lényeg a "módszerbe vetett hit".

T.F.: Önbizalom kérdése tehát, ellentéte a küszöbeffektus: ha félek, hogy megbotlok, ez meg is történik, s ettől inkább félnek az Alföldben szereplő lányok, fiúk...

S.Cs.: Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy számít-e az önbizalom, akkor a válaszom igen. Hiszen az önbizalmat a nézők is érzékelik, s ez erősebb nyomot hagy bennük, mint egy bátortalan alakítás. Az Alföld Színpadban erre természetesen rengeteg figyelmet fordítunk. Különböző önismereti játékokon keresztül próbáljuk meg felfedezni az önmagunkhoz vezető utat. S aztán jöhet az egészséges önbizalom...

T.F.. Eddig arról beszéltünk, hogy milyen időben nem lehet jó produkciót létrehozni, most váltsunk: hogyan lehet amatőrökkel - pénz nélkül -, maradandó élmény teremteni? Áldozatot hoz a színtársulat azért, hogy a nyilvánosság elé álljon...

S.Cs.: Persze fontosak az anyagiak, de nem minden a pénz. Én 11 éve vezetem az Alföld Színpadot, amiért sose kaptam pénzt, de ha valaki szeret valamit, hisz valamiben, annak ez nem áldozat. Épp úgy nem áldozat ez azoknak a színjátszóknak sem, akik minden hétvégén kilométereket utaznak azért, hogy a próbákon itt lehessenek. Mindannyian sokat kaptunk és kapunk az Alföldtől.

T.F.: Itt mindenki Thuróczy György köpönyegéből bújt elő vagy talált magára?

S.Cs.: Igen, hiszen mai napig azok az értékek határozzák meg az Alföldet, amelyet Thuróczy György képviselt, annak ellenére, hogy a jelenlegi tagok közül, magamat is beleértve, sosem dolgoztunk együtt Gyurka bácsival.

T.F.: Mikor kezdődött az Alföld Színpad története?

S.Cs.: Thuróczy Györgyöt idézve, "1971 őszén, pontosabban október 12-én, késő délutáni órákban 40-50 fiatal, lányok, fiúk gyülekeztek a debreceni pedagógiai Művelődési Ház egyik klubtermében.(...) Így választódott ki 25 alapító tag és így kezdődött a csoport, majd a csoportból lépésről lépésre közösséggé fejlődött az együttes élet..." S azóta megszakítás nélkül létezik az Alföld Színpad.

T.F.: Szokták volt mondani, hogy vannak "Isten által meglátogatott" emberek, nos, Thuróczy Györgyöt a színházak védőszentjei hordozták a tenyerükön...

S.Cs.: Én csak hallomásból tudom, hogy fantasztikus jelenség volt, aki köré csoportosultak az emberek. S hogy ez nem csak legenda, mi sem bizonyítja jobban, hogy 21 évvel a halála után, 2014-ben, a Magyar Színjátékos Szövetség elnevezett róla egy díjat.

T.F.: Ki követte őt?

S.Cs.: Porcsin Laci vette át tőle a vezetést 1987-ben, aki 17 évig volt a Színpad vezetője. Ő egy egészen más karakterű ember volt, mint Gyurka bácsi. De mégis képes volt arra, hogy mindazt, amit tőle tanult átszűrve önmagán továbbadja nekem. S én így tanultam meg, micsoda érték egy alkotó közösségben létezni.

T.F.: Mi a debreceni Vasutas Művelődési Házban beszélgetünk, ezért hozhatok vasutas példát: itt, a Színpadnál nem volt titka senkinek, és nem küldték el - mint a régi vágású, öreg szerelők -, az inast, amikor a javítás végén a mozdony utolsó alkatrészét berakták, hogy nehogy idő előtt pótolhatók legyenek!

S.Cs.: A 44 év egyik titka az, hogy három ember irányítása alatt ugyanazon értékek és elvek szerint működik a Színpad. Reményeim szerint sikerül nekem is kinevelnem egy újabb színpadvezetőt.

T.F.: Induláskor több száz fiatalember közül kellett kiválogatni azokat, akikkel együtt akart Thuróczy György dolgozni, ki kellett "rugdosni" - persze nem szó szerint -, a tehetségteleneket, s ez, gondolom, ma is így van...

S.F.: Én nem zavarok el egyetlen jelentkezőt sem. Mindig arra vagyok kíváncsi, hogy ki ő. Egy-egy felvételi mindig a társulat tagjai előtt zajlik, és a kérdés az,hogy képes-e őszintén megnyílni a többiek előtt. Természetesen mindenkinek a képességei szerint próbálok szerepet adni.

T.F.: Akkor a beszédhibás néma katonát játszik? Ő lesz a harmadik alabárdos?

S.Cs.: Akár... De lehet, hogy épp ezt kihasználva kap egy komikus szerepet. Hiszen attól, hogy beszédhibás, kiváló színjátszó lehet. Ugyanis a Színpad sikere azon is múlik, hogy közösen megtaláljuk mindenki helyét a színpadon és a közösségben is.

T.F.: Hol a határa annak, hogy mit játszhat el egy amatőr színtársulat?

S.Cs.: Nincs határa, csak befolyásoló tényezők:úgymint a színpad összetétele korban, nemben, képességekben. Általában kísérletezünk, nem tudni, mi lesz a végeredmény. Minden eljátszható, de hogy ez percben vagy órában milyen hosszúságot tesz ki, csak az határozza meg, hogy együttesen mennyire tudjuk érdekesen és hitelesen kitölteni játékkal az időt. Ugyanis mindez tehetség, közösségi erő és akarat kérdése.

T.F.: Kik ezek a lányok és fiúk, akik ide járnak? Miért jönnek ide, magamutogató szándékból, hiúságból?

S.Cs.: Olyan emberek jönnek az Alföldbe, akik keresik a helyüket a világban, s az emberi kapcsolatokat, viszonyokat érzékenyebben élik meg. Nem hiszem, hogy bárki is maga-mutogatás, vagy hiúság miatt jönne ide. Akad, aki olyan elképzeléssel érkezik ide, hogy színész lesz,de senkiben sem keltek illúziókat. Nem én mondom meg, hogy tehetséges, a célom az, hogy ő maga találja meg a helyét a közösségben és a színpadon s - remélhetőleg - az életben is.

T.F.: Ez egy közösség, együttlétek sora, kirándulás, szalonnasütés, karácsony, ünnepnapok...

S.Cs.: Rengeteg időt töltünk együtt a próbákon kívül is. Megüljük a névnapokat, a karácsonyt, húsvétot és az egyéb fontos eseményeket is, amelyekre a színpad tagjai különböző játékokkal és produkciókkal készülnek. Ezek ugyanolyan fontosak, mint az előadás létrehozása, hiszen az együttlétek során jobban megismerhetjük magunkat. Nem elég az, hogy az Antigonét megírta Szophoklész, kell egy közösség, akik képesek együtt elmesélni ezt a történetet. Tavaly egy fesztiválra betegség miatt nem sikerült kellőképpen felkészülnünk, már-már azon gondolkodtam, hogy lemondom a fellépést. Szakmailag rendkívül rossz állapotban voltunk, de a közösség ereje egy remek előadást szült.

T.F.: Külföldi meghívások, nagy sikerek... Voltak, vannak, mert ha valakit meghívnak, már az is siker!

S.Cs.: Körülbelül 7-8 országban jártunk már a 44 év során. Voltunk Németországban, a szomszédos államokban, még a távoli Indiába is eljutottunk.

T.F.. Miből? "Ki fizette a révészt?"

S.Cs.: Az Alföld szinte a semmiből él, pályázatokon sikerül olykor pénzt szereznünk. Általában az utazások költségét, vagy azok egy részét mi adjuk össze.

T.F.: Bukások?

S.Cs.: Kizárt! Viccet félretéve ugyanazon előadás egyik napon fergeteges sikert arat, másszor pedig halovány. Miért? Erre a választ sajnos mindig csak utólag, a közös értékelések során tudjuk megadni. "Ez az amatőr lét kiváltsága."

T.F.: Sóvágó Csaba hány emberért felel ma, és visszajárnak-e a régiek?

S.Cs.: Most épp generációváltás zajlik a Színpadnál. Jelenleg 12-en vagyunk, de ünnepeken sokan visszajönnek a régiek közül, egy-egy alkalmon 30-40 ember is összegyűlik. Ez is jelzi, hogy nem hiába vagyunk együtt.

T.F.: Milyen otthon, otthon-e a VOKE Egyetértés Művelődési Központja?

S.Cs.: Hazajárunk ide! 2007-ben jöttünk, előtte pár évig dobált minket a sors. Itt jól érezzük magunkat. Feszegetjük ugyan a határokat, mert próba után sokszor itt ragadunk egy-egy beszélgetésre, névnapi köszöntésre, de az intézményvezetővel, Kardos Icával és munkatársaival remekül együtt tudunk működni.

T.F.: Azt mondta neked az egyik kollégám, hogy "Sovi!" Becézni azt szoktunk, akit kedvelünk, szeretünk!

Debrecen, 2015. október. 15.

Tornyi Ferenc