Homokgyöngy
A vízpart homokos fövenye sok apró titkot rejt. Egy sörös kupak, egy elhagyott slusszkulcs, egy félszárú napszemüveg mozdul meg néha a talpunk alatt, amikor azon sétálunk. Sok apró dolog a viharos szél eróziójának köszönhetően bukkan elő a süppedős homokágyból. Értékesebb nemesfém tárgyakat, nyakláncokat, gyűrűket keresve profi kincsvadászok kutatnak. Érzékeny fémdetektorokat használva vallatják a partot.
Ebben a rovatban, én is ezt teszem. Időről időre izgalmas, és értékes dolgok után kutatva, a
VOKE Egyetértés Művelődési Központban tartott rendezvényekről, színházi előadásokról,
kiállításokról tudósítok, és remélhetőleg értékes interjúkat is készíthetek majd.
A kör bezárult. Írom ezt bátran, mert homokkerti révén, több szálon is érintett vagyok
VOKE Egyetértés Művelődési Központ, és környéke kapcsán. 1978. III. 30.-a óta aktív tagja vagyok a mai napig a Debreceni Vagongyár Horgászegyesületének. Apám minden reggel, pontban hat órakor felpattant, a 28-as Csepel gyártmányú biciklijére, hogy a Vagongyár " hét osztályán", felújítson egy csomó elhasználódott vasúti teherkocsit. Tette mindezt negyven éven keresztül.
Ez volt az első, és utolsó munkahelye.
Ugyanitt voltam a Landler Jenő szakközépiskola tanulójaként 1979 -ben szakmai gyakorlaton. Szintén középiskolásként, itt láttam a művelődési központ színháztermében basszusgitározni Suzi Quatrót, testhez simuló "alufólia" ruhában. A közönség a széken állva tombolt. Ki is tiltották a rock koncerteket egy jó időre a művelődési házból. A fenti személyes dolgok közlése után engedjék meg nekem, hogy első írásommal, egy kedves kis novellával, apám emlékének, vagongyár, és a művelődési ház volt dolgozóinak adózzam.