Jericho Zenekar

Mit tetszenek itt csinálni?

- bemutatkoznak a VOKE Egyetértés Művelődési Központjának együttesei, csoportjai, körei.

Beszélgetések - a Jericho Zenekar együttes...

Tornyi Ferenc: Hárman üljük körül az asztalt, a Vasutas Művelődési Ház "Báltermében"...
Jenei István vagyok, a dobos!
- Én pedig Szabados Zoltán, az egyik gitáros!
T.F.: Hogy áll föl az együttes, ha mindenki itt van?
J.I.: Palincsák László énekel, Balázs Antal basszusgitáron játszik, Mester Laci a másik szólógitáros.
T.F.: Milyen stílust képvisel a zenekar?
J.I.: Rock, rock and roll, blues, de hozzáteszem: csak saját zenét játszunk, ettől aztán egyedi a műfaj, egyedi a stílus. Elsősorban koncertező csapat vagyunk, azt játsszuk, amelyek személyes érzéseinkből s ennek megfogalmazásából következnek.
T.F.: Nem vesztek "kölcsön" más csapatok zenei anyagából?
J.I.: Mi "írjuk, csináljuk" meg a zenét és hozzátesszük a szövegeinket, saját "műhelymunkából" születnek a zeneszámok. Sajátos a műfajunk, nem koppintunk senkitől semmit sem.
Sz.Z.: Nem látjuk értelmét annak, sportszerűtlen is lenne, ha más bandák zenéjével, vagy feldolgozásokkal lépnénk a színpadra. Abban nincs önkifejezés, nincs művészet. Azt már valaki megalkotta, megírta, játszotta: az, az övé!
T.F.: Ebből azonban következik az igény és a feladat: önálló felvételekkel, lemezzel, CD-vel, demo-val kell előállni!
Sz.Z.: Ez így igaz, most állt össze egy demo-anyag, megtörténtek az előkészületek, a stúdió-munkát pedig a közeli hetekben elkezdjük. Öt számot tartalmazó demo-t terveztünk egyelőre, ez tulajdonképpen egy figyelemfelhívó, bemutatkozó lemez, nem is akarjuk kereskedelmi céllal forgalmazni: a koncerteken a közönségnek osztogatjuk, de kapnak a barátaink, ismerőseink is. Promóciós darabnak szánjuk!
T.F.: Öt számról beszélünk, de mennyi idő az, amit jó zenével egy koncerten, vagy saját esten ki tudtok tölteni?
J.I.: Ha összeszedjük az összes számot, akkor két- két és fél órás koncertet tudunk adni.
T.F.: Ebből következik a kérdés, hogy kiknek, kinek?
J.I.: Klubbokban lépünk föl, romkocsmákban, sörözőkben állunk színpadra, de játszottunk már a Campuson - az idén is szereplői leszünk -, és elmegyünk mindenhová: ahová hívnak minket. Most például január 30-án koncertezünk Debrecenben, a Roncsbárban... De játszottunk más az "Ossiánnal", a "Lorddal", Ganxta Zolival (Zolee), az "Korállal" is. Őri Feri - a Tankcsapda menedzsere -, rendezi a fellépéseinket, sokat segít nekünk. Az idén 8 évesek leszünk, már túlléptünk a gyermekkoron...
T.F.: Ennyi idő elég ahhoz is, hogy egy amatőr együttes megbukjon!
Sz.Z.: Pontosan... Van egy szűk rajongótáborunk, ha zenélünk, megállnak és meghallgatnak minket, a zenénkre lehet táncolni is, persze vannak vadabb számaink: amelyeket ritkán adunk elő...
T.F.: Térjünk vissza arra, kik is hallgatnak titeket?
Sz.Z.: Volt már hetven éves bácsi is a koncerten, meg nagykamaszok, ifjú hölgyek is. A Roncsbár és a Campus-közönség még vegyesebb, bár ott főként egyetemisták vannak. Kedvelik, hogy mi nem géppel csináljuk a zenét, hanem kézzel, megfogható hangszerekkel.
T.F.: Na, akkor! A CD, a lemez, a demo' kiadása pénzbe' kerül, meg utazni, enni és inni is kell! Jó esetben ezt a csapat "kitermeli", olykor meg nem: ilyenkor zsebbe' kell nyúlni.
Sz.Z.: Sokszor önellátóak vagyunk, mert ugyan az üzemanyagot - ha utazni kell, kifizetik, de a többiről mi gondoskodunk. szerencsére mindenkinek meg van a saját hangszere, úti csomagja, persze, ahol fölajánlanak egy kis pénzt, azt elfogadjuk...
Sz.Z.: A demo-lemez' felvétele nem nagy durranás, számítógépes és hangmérnöki ismeretek kellenek hozzá - annak meg birtokában vagyunk. Ezt házilag is meg lehet oldani, persze egy CD-felvétel, az más, ott a lemez elkészítését és a keverést kell megfizetni.
T.F.: Lehet-e zenélni, pusztán pénzért?
Sz.Z.: Igazából nem! Csak azok tudnak ebből megélni, akik ismertek, akik 30-40 éve is az élvonalban voltak. Ritka a kiugró teljesítmény, ahhoz jókor kell lenni, jó helyen, jó zenével, jó menedzsmenttel... Ahhoz, hogy az ember meg tudja mutatni magát, ahhoz lehetőségek kellenek...
T.F.: Nem ismerem a viszonyokat - nincs is közöm azokhoz -, de nem hiszem, hogy pénzes atya, vagy nagybácsi segített, vagy segít az előrejutásban...
Sz.Z.: Harminc éve kezdtem el zenélni, a szüleim nem nagyon támogattak ebben, ami cuccom, tudásom van: magam szedtem össze. Autodidakta módon tanultam a zeneiskolában, most is tanulok, olyan nincs: hogy valaki kijelentse: én már tudok gitározni...
J.I.: A dobfelszerelést magam vettem, kettő is van, 1974-ben raktam össze az egyiket, ma az országban négy van belőle. Különben mindenki magának veszi az eszközöket, én a dobverőt, mások a pengetőt, vagy a húrokat - kész! Különben hobbi ez - feszültség-levezetés -, magunknak csináljuk a dalokat, Orosz. T. Csaba írt egy-két szöveget, mi pedig megzenésítettük.
T.F.: A családi állapothoz sincs közöm - de mi van a zenekart kísérő csápolós csajokkal?
J.I.: Mi meg tudjuk állni, hogy nem bonyolódunk kalandokba', vannak családosok a csapatban, elváltak is, de mindenkinek van társa, mi nem vagyunk matrózok, hogy minden kikötőben...
T.F.: Mint azok a csúnya rockerek, máshol: hogy is juthatott ilyesmi eszembe?!
J.I.: Nem szabad általánosítani. mi tudunk viselkedni...
Sz. Z.: Nekem elég zűrös volt a magánéletem, többször is elváltam, de van párom, a koncertekre is elkísér: nem, nem azért, hogy elűzze a csajokat!
T.F.: Zoli! Dobolni biztos, hogy nem lehet otthon! Szólógitározni lehet-e?
Sz.Z.: Lehet! A gitárt rákapcsolom a számítógépre, így nem hangosabb, mint egy tévé!
J.I.: Én csak akkor dobolok, ha itt gyakorlunk, vagy ha a közönségnek játszunk.
T.F.: Hazaértünk! Mennyire befogadó hely a Vasutas Művelődési Ház?
J.I.: Mit itt nőttünk föl és én nagyon örülök, hogy Ica is támogat minket, ( Kardos Ilona intézményvezető) - megengedte, például, hogy mi válasszuk meg a próbahelyünket. Ugyanakkor jó a viszony közötte és Tóth Miklós között, aki Vagongyárnak, a Járműjavítónak az igazgatója. Mi otthonra leltünk ebben a Házban, próbálhatunk, kis túlzással, akkor jöhetünk - ha más programot nem zavarunk -, amikor akarunk. Egyeztetünk az itteni munkatársakkal, tisztán, rendben hagyjuk a próbatermet, úgyhogy megteszünk mindent, ezzel együtt is csak köszönettel tartozunk az intézménynek.
Sz.Z.: A családom - szinte kivétel nélkül -, itt dolgozott, a nagyapám főmérnök volt, én is itt tanulóskodtam, kötődünk ide és itt kezdtem el komolyan zenélni.
T.F.: Na, akkor, Jenei István! Nektek kulcsotok van! Ezt ki kell érdemelni, ez itt bizalmi kérdés! Nem sok ember jár ide, (aki), akik akkor jönnek, és akkor mennek, amikor akarnak!
J.I.: Felesleges korlátok nélkül zenélhetünk és próbálhatunk, kiváló körülmények között - hozzáteszem: nem is éltünk vissza sohasem ezzel a lehetőséggel!
T.F.: Agyoncsapnak az olvasók, ha meg nem kérdezem: miért Betonlégy az együttes neve?
J.I.: Kemények vagyunk - és kicsit szemtelenek, mert rászállunk minden szemétre!
Sz.Z.: "Szemantikailag" persze van egy másik jelentése: Beton légy! Légy kemény, álld a sarat: játékos, többértelmű a szó! Ez a név összefoglalja mindazt, amit mi csinálunk.
T.F.: Mikor játszottatok közönség előtt legutóbb itt?
J.I.: Két-három éve volt egy majális, akkor, de hangsúlyozom, mi inkább koncerteken lépünk föl, több együttes társaságában. Ám, most már jobban együtt vagyunk - eljöhet egy koncert ideje hamarosan!
T.F.: Ma a kereskedelmi rádiók a "sztárcsinálók"! Ti befértek a válogatásokba'?
Sz.Z.: Nem, és nehéz megérteni; kit miért tiltanak, tűrnek, vagy támogatnak? Erről többet nem tudok mondani: sok értékes zenét egyszerűen elfelejtettek: most a pillanatnak szóló, kissé bugyuta slágerek ideje van. Az énekesek, előadók versenye: elénekelnek egy számot, írnak nekik még kettőt, de hol lesznek 10 év múlva? Van egy anya-apa, de a gyerekeket is segíteni kéne, hogy fölnőjenek, megismerjék őket: ez hiányzik ma, nagyon. Mi már őskövület vagyunk: de mint rokkerek, itt vagyunk, s ahogy Kalapács is énekelte: "A ruhám bőr és nem balon, az arcszeszem is Pitralon, és amíg a Föld kerek, addig mindig lesznek rokkerek..." Őrizzük és dejó', hogy őrizhetjük zenei kultúránk egy darabját.
T.F.: Hangozzék el - és én közreadom a meghívót : mikor lesz a Betonlégy-koncert.
J.I.: Január 30 - szombat, Roncsbár, Debrecen, Csapó utca, 21.00 órakor. Az "Etalon" kezd, aztán jövünk mi, és a "Crome Rt." zárja a sort. Ne hagyják ki, nem bánják meg!

Debrecen, 2016.január 14.
Tornyi Ferenc