A MÁV Debreceni Járműjavító
Üzem története
1898-1973

Kultúra, sport, mozgalom

A műhely munkásainak általában nem maradt más lehetősége, mint az 1899. július 23-án létrehozott "Egyetértés Önképző Dal- és Segélyegylet" tagjává lenni.(Ez a szervezet a mindenkori műhelyfőnök vezérlete alatt működött.) A 48 tagú énekkar vezetésére a korabeli Debrecen kiemelkedő személyiségét, Mácsai Sándort nyerték meg. Az eredmény nem maradt el. 1899. szeptember 2-án volt az énekkar bemutatkozó hangversenye az "Arany Bika" dísztermében. Ugyanez év december 2-án pedig a "Korona" szállóban az Országos Nyugdíj Egylet helybeli fiókjának ismerkedési estjén lépett fel az ének ­kar. 

Közben gyűjtés indult a gyárban zenekari felszerelések vásárlására (erre 800 koronát adtak össze a munkások), s 1899. szeptemberében megalakult a gyári zenekar is.
December 30-án önálló esten már együtt lépett fel a gyár énekes zenekara. Ez erkölcsileg és anyagilag is sikerrel járt, s a bevételből létrehozták (1900-ban) a könyvtárt is, amit a továbbiakban állandóan fejlesztettek, rövidesen 1200, viszonylag széles körű érdeklődést kielégítő kötet állt a dolgozók rendelkezésére. 

Az első sikerek után javultak a felkészülési lehetőségek. A munkás étkezdéből (kantin) előbb függönnyel, majd válaszfallal elkülönítették az ének- és zenekar próbatermét, növelték a kari tagok számát, sőt a fúvószenekaron kívül saját népi zenekart is szerveztek. 

A dalegylet híre hamar túljutott a város határán. A vidéki szereplések első állomása a Sóstón (Nyíregyháza) rendezett Szatmári Dalegylet jubileumán volt. Ezt követte 1902-ben
a sátoraljaújhelyi énekkar estjén való szereplés, majd 1904-ben a kolozsvári Javítóműhely zászlószentelési ünnepélyén vettek részt a debreceniek és az ott lezajlott versenyről első díjjal tértek haza. Ugyanebben az évben a Szombathelyen rendezett országos dalosversenyről is első díjjal tért haza az énekkar. 1910-ben pedig Kecskeméten országos harmadik díjat szerzett az "Egyetértés Dalegylet".

A karnagy és az énekkar közös sikereire és kapcsolatára így emlékszik vissza az egykori idők krónikása: "Fényes győzelmek hosszú sorozata fűződik Má-csay nevéhez. Vezetésével vált az Egyetértés Dalegylet országosan ismertté és becsültté. Munkásai ragaszkodásukat még halála után is kimutatták szeretett karnagyuk iránt, amikor éveken át, halálának évfordulóján felkeresték sírját, hogy ott, az elnémult mester hamvai fölött énekeljenek. Szokássá vált az is, hogy a debreceni csata évfordulóján (1849. augusztus 2.) az ének- és zenekar részt vett a honvédemlékműnél rendezett ünnepségen. 

1902-ben a MÁV Javítóműhely munkásai "Egyetértés Önképző, Dal- és Segélyegylet" alosztályaként jött létre Kabay György és Nánási Vilmos mérnökök kezdeményezésére kilenc műhelyi munkás közreműködésével az "Egyetértés Football Club". Ez volt az első vidéki vasutas sportegyesület. A klubot évekig az anyaegyesület támogatta. Hét évvel később már a birkózó szakosztály is működött, de a birkózószőnyegeket például maguknak a sportolóknak kellett beszerezniük. A sportalosztály 1912-ben önálló szervezetté vált. Külön alapszabályt hozott létre, s szervezeti kereteit kiterjesztette az összes ágazatban dolgozó debreceni vasutasra, felvette a "Debreceni Vasutas Sport Club" nevet, így tulajdonképpen a DVSC városunk jelenlegi reprezentáns sportegyesületének bölcsője is a MÁV Műhely volt.

Ugyancsak az "Egyetértés" keretén belül jött létre 1903-ban a gyár színjátszó csoportja, amely a korabeli szokásoknak megfelelően legtöbbször népszínművet adott elő igen nagy sikerrel. Jellemző e gárda sikerére, hogy a Csokonai Színház egyik igazgatója tiltakozott az öntevékeny csoport működése ellen, mert szerinte e csoport működése elvonja a közönséget az ő színházától.

Érdemes felfigyelni az akkori üzemvezetés körültekintő munkájára, mert egy-egy sikeres fellépés után minden énekkari, zenekari vagy színjátszó tagnak névre szóló köszönőlevelet küldtek, ami az ilyen irányú tevékenységre természetszerűleg aktivizálólag hatott.

Az 1911-12-es műhely bővítéseket követően 1913-ban a műhelyi étteremben nagyméretű színpadot építettek. 

A különböző csoportok, valamint a könyvtár és a biliárdasztalokkal is felszerelt kantin működtetésén túlmenően más formájú szórakozást is szerveztek az üzem dolgozóinak. így pl. a mai munkásfürdő és iskola területén gondozott parkot hoztak létre zenepavilonnal, s itt vasárnapokon térzenét, táncolási lehetőséget és olcsó hűsítő italokat biztosítottak a munkásoknak és családtagjaiknak. Az egyik idősebb dolgozó visszaemlékezésében elmondta, hogy a zenekar ez időben gyakran játszott keringőt és polkát, mert az idehelyezett munkások feleségei között sok volt a német és lengyel (általában szláv) származású. 

Kedves színfoltja volt a gyári munkások életének a kirándulások szervezése. Főképpen kétnapos ünnepek alkalmával különvonatot állítottak össze, amely a műhelyből indult, s a munkások családtagjaikkal együtt vettek részt ezeken a kirándulásokon. Az út teljesen ingyenes volt, csak az élelmezésről kellett gondoskodni. Gyakran fordult elő, hogy ilyen alkalmakkor az ének- és zenekar a célállomáson hangversenyt vagy térzenét adott, s viszonzásképpen a fogadók megvendégelték e csoportok tagjait. A kirándulások iránya általában Budapest, a Felvidék és Erdély volt.

Fényes külsőségek között avatták fel 1911-ben a műhely zászlaját. Először felvonulást tartottak a város főútvonalain a debreceni és a más városok javító- műhelyeinek zenekarai. Este pedig díszhangversenyt adtak a zenekarok a Csokonai Színházban, amelyen az első díjat a pestiek nyerték.

A szigor és tiltás mellett az ilyen sokirányú, jól szervezett figyelemelterelés (mert ilyen tartalma is volt az uralkodó osztály által szervezett és irányított munkás önképző egyleti munkának) ellenére is egyre több munkás emelte fel tiltakozó szavát. A debreceni Javítóműhely munkásai a szórványos egyedi eseteken túl 1914-ig kétszer léptek fel a város és az ország munkásaival összhangban.

Kulturális és sportélet a műhelyben

A vagongyári munkásság politikai arculatának alakulását néhány speciális tényező is befolyásolta. Mint egy Északi főműhelytől átkerült munkás írja: "Itt Debrecenben a vagongyári műhely vezetőknek lényegesen jobb kapcsolatuk volt a munkásokkal, mint más műhelyekben."

A műhelyben a kommunista és szociáldemokrata szervezkedés lehetőségeinek szinte teljes megszüntetése mellett a VOGE szervezetén túl számos állandó, vagy alkalmi szervezeti forma szolgálta az ideológiai és politikai befolyás, ráhatás célját.

A munkásság "vallási nevelésére" is komoly súlyt fektettek, mint a VOGE jegyzőkönyve írja, Kabai műhelyfőnök szervezésével már 1921-ben hetenként istentiszteletet tartottak a műhely területén. Az 1930-as évek végén megépült a Kolónia területén egy katolikus, és annak szomszédságában egy református templom. A MÁV üzletigazgatója örömmel bocsátotta ingyen a katolikus egyház rendelkezésére a telket és anyagi segítséget adott a templom építéséhez, viszont a munkásoknak lakásépítkezésükhöz csak a mindenkori áron adtak el telket.

A műhelyben a két világháború közötti korszakban minden műhelyfőnök fontos feladatnak tartotta a kulturális és sportélet megszervezését. Ezt nemcsak a különböző MÁV gépjavító műhelyek közötti vetélkedés motiválta, hanem elsősorban az a cél, hogy ezzel elvonják a munkások figyelmét a politikai kérdésekről.

Az 1930-ban megjelent Magyar Vasutasok Albumában éppen a műhelyi munkásokról írt cikket követendő példaként említi, hogy: "a munkásság lelkivilágát és szellemi életét egész rendszeres tanulmányok tárgyává teszik és tervszerüleg irányítják őket az ő gondolatkörükbe illeszkedő akciókkal, képekkel, előadásokkal".

1923-ban alakult meg a debreceni műhelyben a MÁV Egyetértés Dal- és Zeneegylet, elsőnek a vidéki városok hasonló együttesei közül. A zenekar tagjai között voltak Vagongyáron kívüliek is, azonban a fúvósok csaknem egytől egyig a vagongyáriak közül kerültek ki. 1923 őszére az elért sikerek alapján "létrejött a 49 tagú szimfonikus nagy zenekar, amely már bátran vállalkozhatott komolyzenei repertoár kialakítására." 1925-től Ábrányi Emil karmester irányításával további jelentős fejlődés következett be. A kiváló karmester zenei irányításának hatására az együttes hamarosan az amatőr szimfonikus zenekarok élvonalába került. Az együttes művészi fejlődése a húszas évek második felében az anyagi nehézségek ellenére töretlen. Az együttes szerepét Debrecen zenei életében jól mutatja az a tény, hogy az 1928-29-es zenei idényben a zenekar önállósult, a MÁV Alkalmazottak Debreceni Zeneegyesülete néven válik önálló zenekarrá.

A harmincas években a jelentős külföldi sikerek mellett a zenekar a leghaladóbb zeneművek bemutatását is vállalta. Debrecenben a kollégium udvarán felcsendült Kodály "Háry János"-a -- Ferencsik János vezényletével. A színházban pedig a "Székelyfonó"-t adták elő. Az előadást Horváth Árpád rendezte, a karmester Komor Vilmos volt.

A zenekar mellett a dalegylet is kiemelkedő szerepet játszott a harmincas években, az ország egyik legjobb férfikórusa volt. A kórus élharcosa volt a haladó zenei irányzatoknak. Szigethy Gyula karnagy irányításával pl. Kodály- műveket - "Karádi nóták", "Felszállott a páva" - adtak elő. Előadtak megzenésített Ady-verset is. "Mikor az elnyomottak, a senkik jajdulva, fegyverkezve jönnek", e szám előadása akkor igen nagy politikai bátorságot is jelentett. A sportélet színvonalára jellemző megállapítás: "a Debreceni Vasutas SC atlétikai szakosztálya, mely ma már (1936) nemcsak területének, hanem az országos vasutas atlétikának is egyik legszámottevőbb tényezője."54 1927-ben az egyesület atlétája Némethy Lajos megnyerte az országos mezei futóbajnokságot.

A műhelyen belül a kulturális szervezetek jellegét alapvetően meghatározta az a tény, hogy akarva-akaratlanul a nacionalizmus erősítését szolgálták, ilyen jellegű színdarabok tömegeit játszották, másrészt azt a benyomást igyekeztek erősíteni a munkásokban, hogy a vasutasság, így a vagongyári munkások is az ipari munkásság fölött állnak és egyetemes érdekek kapcsolják egybe a kinevezettekkel. Mint láttuk a VOGE történetének ismertetésekor, az ilyen jellegű agitáció bár erőteljes és állandó jellegű volt, a munkásság körében mégsem járt eredménnyel.

Már 1921-ben az egyik VOGE ülés megállapította, hogy a kultúrgárda működését csak akkor támogatják, ha az a keresztény nemzeti eszme jegyében tevékenykedik. Végeredményben a fő cél az volt a kulturális szervek jelentős fejlesztésében, hogy a Vagongyárban és egyáltalán a vasúti alkalmazottak körében a munkásmozgalmi szervezkedést megakadályozzák. Az volt a cél ezekkel a szervezetekkel, különösképpen a VOGE-val, hogy elleplezzék a munkások tényleges osztályhelyzetét, és hogy a munkásoknak e politikai, ideológiai sugalmazásnak megfelelő tudata alakuljon ki az "osztálybéke és keresztény nemzeti eszme" jegyében.

Ez részben sikerült is, azonban meg kell említeni azt is, hogy a munkások öntudatosabb rétege az önművelődés igényéig is eljutott, és függetlenítette magát a műhely-kultúrszervezet által sugalmazott, célzatos politikai és ideológiai befolyásolás alól. Sőt a zenekar és a dalárda a haladó zeneművészet élvonalába került. A fejlett kulturális élet előremutató eredménye volt, hogy a munkások közül néhányan magánúton polgári iskolában tanultak (ehhez az üzemtől semmilyen segítséget nem kaptak), másrészt önművelés révén a politikai műveltségüket is növelték.

A munkásság ezen öntudatosabb, politikailag műveltebb, képzettebb rétegének kialakulása volt az alapja annak, hogy a felszabadulás után a vagongyári munkások közül jó néhányan kiváló vezetőkké váltak a gazdasági és politikai élet különböző területein.

Kulturális és sportélet

A műhelyben a szakmai továbbképzés mellett fontos helyet foglalt el a kulturális tevékenység. Ennek újbóli beindulása a II. világháború után nagy nehézségek árán tudott kibontakozni. A kultúrterem leégett és elpusztult. Leghamarabb a MÁV Egyetértés Dalkör kapott lábra és kezdte meg szereplését. A fel- szabadulás után az országban elsőként tanulta meg és adta elő négy szólamra az Internacionálét 1944. decemberében egy vagongyári munkás nagygyűlésen. Mint Debrecen város egyetlen férfikara, minden nagyobb párt- és tömegrendezvényen részt vett, de gyakran önálló műsort is adott. Igen sikeresen szerepelt Orosházán 1946-ban megrendezett dalosversenyen, ahol Kodály "Isten csodája" című művével a közönséget és a zsűrit meghódította, az első helyet érte el.

1947. november 25-én a Dalkör hangversenyt adott a Zeneművészeti Főiskolán a hazai és a külföldi dalosszövetségek képviselőinek jelenlétében. A "Debrecen" közlése szerint a kórus 1947 decemberében Bartók hangversenyen, majd 1948. január 18-án a rádióban szerepelt. 1948-ban ünnepelte a kórus fennállásának 50. évfordulóját.

A színjátszó csoport újjászervezése sokkal tovább elhúzódott, mint a Dalköré, itt csak a negyvenes évek végén indult meg a rendszeres munka.

Az üzem általános politikai és kulturális életének munkájába 1947. tavaszán megalakult Magyar-Szovjet Társaság is bekapcsolódott. Nagy Mihály vezetésével az MKP hathatós segítségével megkezdték a tagok toborzását. Előadások keretében ismertették az MSZT célját, feladatát. Kiselőadásokat tartottak az üzem területén a Szovjetunió életéről, a szovjet emberek áldozatos munkájáról az ország helyreállításában, a Szovjetunió erőfeszítéseiről, amelyeket a béke védelme érdekében folytatnak, hazánk és a Szovjetunió közötti kapcsolatok erősítéséről.

A felszabadulás után a sport vonalán nincs komolyabb változás a korábbi időkhöz képest. Továbbra is a MÁV keretében, a vasút többi debreceni üzemeivel együtt oldják meg a sportegyesületi tevékenységet. Az 1945 végén tartott közgyűlés intenzív szervező munkáról tudott beszámolni. Már 1945 januárjában újjászerveződött a birkózó és ökölvívó szakosztály, amely ekkor már bemutatót is tartott.

Februárban tartotta az egyesület az első közgyűlését, amelyet követően 1945 folyamán
12 szakosztály szerveződött újjá: asztalitenisz, atlétika, birkózó, kerékpár, kézilabda, kosárlabda, labdarúgó, ökölvívó, teke, tenisz, torna, úszó szakosztályok. 1945. végén a működő tagok létszáma 363 fő. A sportolók részt vettek a május 1-i és a május 8-i ünnepi bemutatókon. A labdarúgók és a birkózók 1945-ben már romániai túrán is szerepeltek.
25 Az 1945-ös sikeres elindulást a következő évek mind nagyobb eredményei követték.

Az üzem kulturális és sportéletének fejlődése

Az üzem kulturális életében az 1950-es évek első felében jelentős tartalmi átformálódás ment végbe.

Az 1953. június 15-től 1958-ig az üzem vezetősége és a Vasutas Szakszervezet Kultúrnevelési Osztálya Zádor Jenőt bízta meg a kultúrotthon függetlenített igazgatásával. Ebben az időszakban a kultúrotthonban a következő művészeti csoportok működtek:

1. Az Egyetértés férfikórus 60-65 fővel, Szigeti Gyula karnagy vezetésével.
2.  A színjátszócsoport 14-18 fővel. Rendezője Seprényi Lajos, majd később
   Rudas László, a Csokonai Színház művésze volt.
3. A bábcsoport, mely a színjátszócsoport tagjaiból tevődött össze.
4. A fúvószenekar, amely 35 főből állt. Karmestere Hajdú Mihály,
   később Kerek Imre volt.
5. A gitáregyüttes 10-12 fővel.
6. A vonószenekar 10-12 fővel. Vezetője Szigeti Gyula karnagy volt.
7. A vegyes kórus, amelynek vezetője szintén Szigeti Gyula karnagy volt.

A felszabadulás előtti időszakban az üzem kulturális életének homlokterében a műkedvelő színjátszás állott, s emellett fontos szerepet töltött be a kultúra terjesztésében az Egyetértés férfikórus.

Már az 1950-es évek első felében mind világosabbá vált, hogy a nagynevű, nagy múltú üzemi műkedvelői színjátszás véglegesen elvesztette vezető szerepét az üzem kulturális tevékenységében, és a hanyatlás korszakába lépett. Ennek több összetevője van, de két tényező minden bizonnyal döntően hozzájárult ehhez a folyamathoz. Az egyik tényező a második világháború volt, amely
egyrészt szétszórta a műkedvelői színjátszócsoport jól összeszokott gárdáját, másrészt a németek az üzemi kultúrépület felrobbantásával a második világháború utolsó napjaiban megfosztották a színjátszást a legalapvetőbb követelményétől, a megfelelő próbalehetőségtől. így az utánpótlás lehetősége megszakadt. A másik tényező, amely minden bizonnyal jelentősen közrejátszott a műkedvelői színjátszás hanyatlásában, ez a kultúra és az emberek viszonyának jelentős megváltozása volt a felszabadulás után. A felszabadulás előtt az üzem dolgozóinak nem volt lehetősége végignézni a hivatásos színművészet alkotásait. Az üzemben folyó műkedvelői színjátszás ezt a hiányt igyekezett pótolni.

Ez a hátrány azonban, amely korábban a munkások kulturális életét jellemezte, a felszabadulással megszűnt.21 A munkások mind nagyobb része nézhette meg a hivatásos színházi együttesek műsorait, válthatott színházbérletet és hozzájuthatott neves, világhírű színírók magas színvonalon előadott
műveihez. Mindez kétségkívül csökkentette az érdeklődést az alacsonyabb színvonalon játszó műkedvelői színjátszó-csoportok műsorai iránt.

Ezzel szemben változatlanul eredményes tevékenységet fejtett ki az üzem kulturális életében az Egyetértés férfi dalkórus. Ehhez hozzájárult, hogy a férfikórus tevékenysége a felszabadulás után szinte alig szünetelt. Már közvetlen a fel- szabadulás után a kórus lelkes vezetőjével, Szigeti Gyulával az élen megkezdte próbáit és fellépéseit.

Repertoárját, melyben jelentős helyet foglalt el Kodály Zoltán művészetének tolmácsolása, egyre jobban kiterjesztette a munkásmozgalmi dalművekkel. E gazdag programmal rendkívül nagy vonzóerőt tudott gyakorolni az üzem munkásaira, de az üzem munkásain túlmenően az egész város műértő lakosságára is. De gyakran szerzett a kórus őszinte elismerést önmagának és a Debreceni Járműjavító Üzemi Vállalatnak országos rendezvényeken is.

Sajnos feljegyzések a kórus szerepléséről csak 1951 szeptemberétől állanak rendelkezésünkre. De ezekből is megállapítható, hogy a férfikórus rendkívül aktív és széles tömegekre kiterjedő kulturális tevékenységet fejtett ki. 1951-ben csupán szeptember 1-től számítva 10 jelentősebb fellépése volt részben a gyárban, részben a város különböző intézményeinél.

1952- ben a feljegyzések szerint 35 alkalommal lépett fel a gyárban, valamint különböző intézményekben, de adott önálló hangversenyeket is. A kórus szereplése a továbbiakban is figyelemre méltó. 

• 1953-ban 22
• 1954-ben 7
• 1955-ben 16
• 1956-ban 9 

alkalommal lépett színre gyári, városi, vagy pedig országos rendezvényeken.

Ebben az időszakban a kórus több fellépése aratott országos elismerést, és a sajtóban is jó kritikát kapott. Ezek közé tartozott a kórus 1951. július 12-i fellépése a magyar színházban a Budapesti Kultúrhetek alkalmából, 1955. januári fellépése a Debreceni Központi Kultúrotthonban, azon a közös kórus- hangversenyen, amelyen három debreceni kórus: a Járműjavító Vállalat, a TITÁSZ és a KIOSZ kórusai vetélkedtek. A kritika szerint e vetélkedőn a legkiemelkedőbb teljesítményt a Munka Himnusza című mű előadásával, Szigeti Gyula karnagy vezénylésével a Debreceni Járműjavító Vállalat férfikara érte el.

1955-ben az üzem az Egyetértés férfikórus fennállásának 50 éves évfordulója tiszteletére jubileumi ünnepséget rendezett. A kórus tagjai iránti elismerés és megbecsülés jeléül ez alkalommal 
10-20-30-40-50 éves emlékérmekkel jutalmazták a kórus tagjait.

Az üzemi Kultúrotthon fontos feladata volt az üzemi dolgozók művelődésének biztosítása. Ezért a szórakoztató műsoros estek rendezése mellett ismeret- terjesztő előadásokat is szerveztek. Ilyen előadásokra minden hónapban sor került.

Az üzem dolgozóinak művelődésében jelentős szerepet játszott a Kultúrotthon könyvtára.
Az 1950-es évek elején a könyvtár állománya jelentősen megszaporodott, és fontos tartalmi változáson ment át, mind inkább igazodva a szocialista kultúra követelményeihez. Az üzem állami és szakszervezeti vezetése évente 10-12 ezer forintot fordított könyvek beszerzésére.

Sport vonatkozásában mint önálló üzemi sporttevékenységet, az MHK (Munkára, Harcra Kész) mozgalom sikerét kell kiemelnünk. A mozgalom keretében jelentős számú üzemi dolgozó - köztük nők is - vette részt, bizonyítva, hogy felismerte és megértette a honvédelem, valamint az aktív sportolás összefüggését és jelentőségét.

Az üzem kulturális és sportéletének fejlődése

A munkások művelődése és az Egyetértés Művelődési Ház

A szocializmus alapjai lerakásának befejeződése, majd a szocializmus teljes felépítésének napirendre kerülése hazánkban minden korábbinál fokozottá bán állította előtérbe a munkásosztály, s általában a dolgozó tömegek kulturális nevelését, az egészségének megóvását. Ennek megfelelően a Debreceni Jármű javítóban is a korábbinál jelentősebb szerepet kellett hogy kapjon az üzem dolgozóinak kulturális nevelése, valamint a tömegsportolási lehetőségek fejlesztése.

Az üzemben folyó kulturális tevékenység és nevelés középpontjában az Egyetértés Művelődési Ház áll, amely már korábban is területi jelleggel működött. A Művelődési Ház így nemcsak közvetlenül az üzem dolgozóinak kulturális igényeit, hanem a MÁV Kolónia, valamint Debrecen környező munkás lakta területeinek igényeit is kielégítette. A Művelődési Ház közvetlen irányításában elsősorban az üzem szakszervezeti bizottsága játszik alapvető szerepet.

A Művelődési Ház társadalmi aktivistáinak jelentős része is a szakszervezeti bizottság tagjaiból kerül ki. Közülük került ki a Művelődési Ház vezetőségének jelenlegi társadalmi elnöke, Nagy László elvtárs is. A Jármű javítóban folyó kulturális, szervező, nevelő és szórakoztató tevékenység fejlődését mindenekelőtt a művelődési otthon fejlődésén, tevékenységének szélesedésén és eredményein keresztül lehet lemérni.

A konszolidáció befejeződésének évében, 1958-ban a művelődési otthon élén Zádor Jenő állt. A korabeli felmérés alapján a művelődési otthon helyzete, a dolgozók művelésére, szórakoztatására irányuló lehetőségei a következő képet mutatták: a művelődési otthonhoz tartozott a könyvtár, melynek 1958-ban 2 377 db könyv volt az állománya. A könyvtárnak 153 rendes tagja és számos csak szórványosan jelentkező olvasója volt, évi költségvetési kerete 12 000 Ft-ot tett ki. A könyvtár tevékenységét kiegészítette az üzemben levő könyvsátor, amelynek eléggé jelentős volt a forgalma. Voltak olyan dolgozók, főleg szakmunkások, akik rendszeresen 100-150 Ft-ért vásároltak könyvet a könyvsátorból.
A könyvforgalom nagy részben a szépirodalmi könyvekből adódott, különösen sokan vásároltak olcsó könyvtári könyveket.

A könyvtár mellett a művelődési otthon különböző művészeti csoportjai biztosították az üzem és a környék dolgozóinak szórakozását. 1958-ban a következő művészeti csoportok tevékenykedtek a Művelődési Ház keretében: A színjátszó csoport, amely 14 tagból állt.
A színjátszó csoport tagjainak alacsony száma jelezte, hogy nem sikerült kikerülniük abból a válságból, amely a felszabadulás után állandóan végigkísérte a csoportot. Ennek következtében maga a színjátszó csoport játékának színvonala sem volt valami magas.

Az "Egyetértés" énekkar talán a legnagyobb hagyományokkal rendelkezett. 1958-ban az énekkarnak 80 tagja volt, de ennek csak 15%-a került ki fiatalokból, mindjárt előrevetítve az énekkar későbbi problémáit. Hiszen utánpótlás hiányában elkerülhetetlenül jelentkeznie kellett az énekkar zsugorodásának is. 1958-ban a Járműjavító Művelődési Házának a legeredményesebb művészeti csoportja mégis a férfi kórus volt, amely több ízben is nyert országos dalosversenyt.

A tánccsoport, amelyet 1957-ben Fadgyas Árpád vezetésével a Járműjavító Üzem a Ruhagyárral közösen alapított. Ekkor azonban még a tánccsoport színvonala - éppen mert még a szereplés kezdetén tartott - nem volt túlságosan magas. Ezért a dolgozók érdeklődését nem váltotta ki különösebben.

A fúvószenekar csaknem 100%-ig az üzem munkásaiból állt. Ezenkívül volt a Művelődési Házban egy gitáregyüttes, amely öntevékenyen működött. Hivatásos karmestere nem volt, csak időnként kérték ki szakértők véleményét. De volt egy vonószenekar is, 10-12 fővel Szigeti Gyula vezetésével működött. Ez a zenekar önálló műsort nem adott, csak kísérőzenét és betétszámokat játszott.

Az egész kultúrmunka fejlődését nagymértékben zavarta a helyiséghiány.
A kultúrotthonhoz az  1950-es évek végén és az 1960-as évek elején a mai táncterem, ezenkívül az olvasó terem tartozott. A könyvtárt a mai orvosi rendelő helyén levő szűk helyiségben helyezték el, és ugyanott volt a KISZ klubterme is.

A helyhiány nem tette lehetővé a művészeti csoportok fejlődését, a műsorok programjának szélesítését, s nagymértékben gátolta a könyvtár fejlesztését is. Ezért a vállalat vezetősége, pártbizottsága, KISZ- és szakszervezeti bizottsága, valamint a művelődési otthon vezetősége felhívással fordult az üzem dolgozóihoz, hogy a csekély anyagi lehetőségekre való tekintettel társadalmi munkájukkal járuljanak hozzá a háborúban lebombázott kultúrház teljes újjáépítéséhez.

Csak a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni arról a visszhangról, amit ez a felhívás az üzem dolgozóiban kiváltott. Elsősorban a szocialista brigádok vállalták, hogy egyöntetűen egynapi szabadságot szánva a társadalmi munkára, hozzájárulnak a kultúrház újjáépítéséhez. A szocialista brigádokhoz csatlakoztak azok a dolgozók, akik ekkor még nem voltak a szocialista brigádok tagjai és csatlakoztak hozzájuk az ipari tanulók is.
A kultúrotthon építésén ott lehetett látni a műszakiakat, is tehát az üzem csaknem valamennyi dolgozóját. Ez tette lehetővé, hogy viszonylag rövid határidő alatt üzemi beruházásból és a dolgozók által biztosított társadalmi munkából újjáépüljön az üzem kultúrháza.

A Művelődési Ház épülete jelenlegi formáját 1967-ben érte el, ekkor fejeződött be - kívülről legalábbis - az újjáépítés. Az újjáépített formában a kultúrház 540 személyes színházteremmel, egy 400 személyes táncteremmel, klubhelyiséggel, három előcsarnokkal, melyek közül az egyik játékteremmel és egy könyvtárral rendelkezett. Időközben azonban a mostoha körülmények, másrészt az üzem gyenge anyagi lehetőségei a kultúra támogatására, válságos helyzetet teremtettek a művelődési otthon kulturális tevékenységében. A művészeti csoportok felszerelésének, a megfelelő programnak, az utaztatások költségeinek hiánya olyan helyzetet teremtett, amely a művészeti csoportok hanyatlásával fenyegetett.

1965- ben világossá vált, hogy maga az üzem a Művelődési Ház fenntartására nem képes. Sokan akkor az üzemben már a művelődési otthon megszüntetésének gondolatával foglalkoztak. Ekkor azonban a Művelődési Ház segítségére siettek a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a Városi Könyvtár és időnként a Vasutasok Szakszervezete Központjának Területi Bizottsága is. Ezek a szervek jelentős anyagi segítséggel támogatták a Járműjavító Művelődési Házát.

Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy 1969-ben a fenntartáshoz szükséges
149 000 Ft-hoz a Szakszervezetek Megyei Tanácsa 80 000 Ft-ot, a vállalat 60 000 Ft-ot,
a vállalat szakszervezeti bizottsága 3000 Ft-ot, a Városi Könyvtár 6 000 Ft-ot biztosított. Ezenkívül a Vasutasok Szakszervezetének Központi és Területi Bizottsága 20 000 Ft-tal járult hozzá a Művelődési Ház működtetéséhez. E támogatás mellett maga a
Művelődési Otthon saját forrásból 310 000 Ft bevételt tervezett. Teljesítése bár nehéz,
de mégis nélkülözhetetlen eleme volt a fejlődésnek.

A Művelődési Ház tevékenységének anyagi megalapozása, továbbá hozzáértő káderekkel való megerősítése - itt kell megjegyezni, hogy a Művelődési Házban 5 főfoglalkozású alkalmazott dolgozik, mellékfoglalkozásban pedig 17-en tevékenykednek a
Művelődési Ház körül - megteremtette a Művelődési Ház munkája fellendülésének feltételeit. Különösen nagy szerepe van ebben a Művelődési Ház fiatal agilis vezetőjének, Husi Józsefnek, aki a válságos időszakban váltotta fel Földvári Lászlót a művelődési otthon igazgatásában.

A tömegművelésnek, és így a Művelődési Háznak is legfontosabb területe a könyvtár.
A Művelődési Ház könyvtára az utóbbi években hatalmas fejlődésen ment keresztül.
A könyvtár újjáépítése 1965 júniusában fejeződött be, ekkor bocsátották az üzem dolgozóinak és a környék lakóinak rendelkezésére, modern, önkiszolgáló rendszerrel. Ezzel egy időben került a könyvtár élére Kiss Lajosné szakképzett könyvtáros, aki már az üzemi könyvtár fejlesztésében elért jó eredményeiért 1969. augusztus 20-án megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Akkor a könyvtár 6029 db könyvállománnyal,
350 olvasóval, 1539 látogatóval, 4692 kötet forgalommal zárta az évet.

1967- ben a Járműjavító Művelődési Házának fejlődése már szembetűnő. A művelődési otthont támogató szervek éppen ezért úgy döntöttek, hogy a Szabadság-telepen eddig városi fiókként működő könyvtárat átalakítják a Járműjavító gyermekkönyvtár részlegévé. Ekkor már a könyvtár könyvállománya elérte a 9198 kötetet, az olvasók száma pedig a gyermekkönyvtárban a 332 főt, a Jármű javítóban pedig a 601 főt, összesen pedig a
933 főt. A gyermek- könyvtár látogatóinak a száma 5110 főt, a kötetforgalma pedig a
14.584 darabot. A Járműjavító könyvtár látogatóinak száma a 7193 főt, kötetforgalma pedig a 20 303 darabot. Összesen tehát 1967-ben a Járműjavító könyvtára a kihelyezett gyermekkönyvtárral együtt 933 olvasóval, 12 303 látogatóval és 34 887 kötetforgalommal zárta az évet.

Az 1970-es év eredményei ugyancsak nagy fejlődésről tanúskodnak. Ebben az esztendőben a könyvtár fejlesztésére 30 000 Ft-ot, berendezésének korszerűsítésére pedig 40 000 Ft-ot fordítottak. A felszabadulási évforduló és az ünnepi könyvhét alkalmából a könyvtár kiállítást rendezett. Különösen figyelemkeltő volt a műszaki könyvhónapon rendezett kiállítás, könyvajánlás, amelynek eredményeképpen igen jól zárult a könyvhónap.

A könyvtár tevékenységét és fejlődését jelzik a beinduló klubok. 1970-ben került sor egy úttörőklub, egy könyvbarátklub, Ságvári Endre Ifjúsági Klub megszervezésére és beindítására. Ezek ma már a könyvtári élet szerves hozzátartozói. A klubok közül ki kell emelni az úttörőklub tevékenységét, amely a Járműjavító Üzem által patronált két iskola, a Műhelytelepi Iskola és a Tóthfalusi Sándor Általános Iskola úttörőit tömöríti, gondoskodik azok szórakoztatásáról, s ezen túlmenően a munkás-paraszt származású gyermekek korrepetálásával segíti azok jobb felkészülését a továbbtanulásra.

A könyvtárnak ez a tevékenysége fellendült 1971-ben az MSZMP X. kongresszusának határozatai alapján, amikor a gyermekkönyvtár széles körű programmal sietett a patronált iskolák tanulóinak segítésére. A különböző tantárgyakhoz kapcsolódó ismeretterjesztő előadások kiváltották a tanulók érdeklődését, és egyúttal fellendítették a gyermekkönyvtár forgalmát is.

Az 1970-ben végrehajtott korszerűsítés és fejlesztés eredményeképpen a Művelődési Ház könyvtárának könyvállománya megközelítette a 12 000 kötetet, 1970-ben 1200 beiratkozott olvasója volt a könyvtárnak, ezek 13 000 esetben kölcsönöztek ki olvasnivalót, összesen 34 000 kötetet. A könyvtár munkájának kiszélesedéséről tanúskodik a letéti kis könyvtárak fejlődése is, amelyek a szocialista üzemrészek kezelésében működnek. Az 1960-as évek elején csak négy ilyen letéti kis könyvtár volt az üzemben, 1970-re azonban ezek száma nyolcra emelkedett. A letéti könyvtárakban 100-150 kötet áll a dolgozók rendelkezésére. Ezek kezelésében igen nagy munkát végeznek a társadalmi letéti könyvtárosok, akik a szocialista brigádok tagjaiból kerülnek ki.

Jelentős tevékenységet fejtenek ki a könyvtár dolgozói a szocialista brigádok művelődésének biztosításában. Különösen nagy munkát végeztek a "Korunk valósága" vetélkedők során a szocialista brigádok előkészítése érdekében. 1970-ben 26 fővel a nagykönyvtárban megalakult az irodalombarátok köre, melyben ipari tanulóktól kezdve a szocialista brigádok felnőtt tagjaiig a legkülönbözőbb korú dolgozók kapcsolódnak be.
A könyvtár 17 különféle napi- és hetilappal, valamint 10 folyóirattal áll a látogatók rendelkezésére.

A Művelődési Ház könyvtárának rendkívül nagy érdeme van abban, hogy a "Korunk valósága" évről évre megrendezésre kerülő vetélkedőjén az üzem szocialista brigádjai kitűnően szerepeltek. 1969-ben, 1970-ben és 1971-ben az első helyet, 1972-ben a második és harmadik helyet szerezték meg a Járműjavító szocialista brigádjai.

A Művelődési Ház másik igen fontos feladata az ismeretterjesztés. A Művelődési Háznak ez a tevékenysége 1960-as évek közepe óta rendkívül nagy mennyiségi és minőségi fejlődésen ment keresztül. Különösen a szocialista brigádvetélkedők előkészítése emelte e munka színvonalát. A szocialista brigádok felkészítése érdekében a
Művelődési Ház vezetése a különböző szakterületekről a legjobb előadókat biztosította, akik előadásokkal és konzultációkkal segítették elő a vetélkedőn részt vevő brigádok jó felkészülését. Ezen kívül a Művelődési Ház összegyűjtötte mindazokat a politikai, irodalmi, munkaügyi, munkavédelmi, művészettörténeti anyagokat és kiadványokat is, amelyek tanulmányozása biztosította a brigádok maximális felkészülését.

Ezenkívül a Művelődési Ház otthont adott a munkavédelmi és polgári védelmi tanfolyamoknak is, amelyeknek több ezer hallgatója volt. Több száz ember hallgatta végig a Művelődési Házban szervezett egészségügyi előadásokat, a kertészeti előadássorozatot, a műszaki tanfolyamokat. A tapasztalatok szerint a dolgozók körében újabb és újabb igények jelentkeznek az ismeretterjesztés felé. A Művelődési Ház aktív tevékenységének bizonyságául érdemes megvizsgálni az 1969-es év első felének eredményeit.

A Művelődési Ház ebben az időben négy különböző témájú kiállítást rendezett, amelyet több mint 2000-en tekintettek meg. Megszervezett két névadó ünnepséget, egy
KISZ-esküvőt, egy író-olvasó találkozót, melyen Berkesi András író jelent meg és számos szakköri rendezvényt. Meg kell jegyezni, hogy még az olyan szakköröknek is, mint például a bélyeggyűjtő, a képzőművészeti, az eszperantó szakkörnek jelentős számú tagja volt.
De különösen a 14 fős fotós szakkör, valamint a 26 fős képzőművészeti szakkör végez nagyon eredményes munkát.

A műsoros rendezvények adatai 1969 első felében ugyancsak nagy zsúfoltságról tanúskodnak. Ez alatt az idő alatt a Művelődési Ház 24 nagyobb rendezvényt szervezett, melynek 13000 résztvevője volt. Az össztáncokat átlag 110-120 fiatal látogatta. A különböző klubrendezvényeket szinte számon sem lehet tartani. Az üzem által patronált két iskola ez alatt az idő alatt kilencszer vette igénybe a Művelődési Házat. Más szervek is gyakran vették bérbe a termet. Mindezt figyelembe véve csupán egy félév alatt 1000 rendezvényt bonyolítottak le a Művelődési Házban, azaz naponta 5-6-ot.
Mindez a Művelődési Ház forgalmasságáról és alapos kihasználtságáról tanúskodik.

A Művelődési Ház emellett jelentős segítséget nyújt szocialista brigádoknak, jelszavuk harmadik része: "szocialista módon élni" feladatának teljesítéséhez is. Egyrészt a kollektíva összekovácsolása, másrészt látóköre kiszélesítése érdekében a
Művelődési Ház megszervezte hazánk tájainak megismertetését az üzem dolgozóival. Szinte minden évben sor került a szocialista brigádok számos kirándulására, amelyet legtöbb esetben egy-egy üzem látogatásával is egybekötöttek.

Ha csak az utóbbi éveket vizsgáljuk, 1967-ben például 17 alkalommal 650 fő, 1968-ban három alkalommal 332 fő, 1970-ben kilenc alkalommal 475 fő részvételével szerveztek kirándulást. A kirándulások során többek között felkeresték Pécset, Esztergomot,
a Duna-kanyart, Tapolcát, Budapestet, Dunaújvárost stb. A budapesti kirándulásokat majdnem minden esetben az Országház látogatásával is egybekötötték.
Így az üzem mintegy 300 dolgozója látogatta meg az Országházat.

A Művelődési Ház tevékenységének harmadik jelentős területe a művészeti csoportok munkájának irányítása, színvonalának emelése és ezen keresztül az üzem dolgozóinak, valamint a környék lakossága szórakoztatásának biztosítása. Az 1960-as évek elejéhez képest a művészeti csoportok tevékenysége nagy fejlődésen ment keresztül. Bár sok korábbi problémájukat még nem tudták áthidalni, ez azonban nem a munkájuk színvonalát, hanem inkább méreteit befolyásolta.

A művészeti csoportok között ma is rangos helyet foglal el az Egyetértés férfikórus, amelynek karnagya 1957 után Potyók Balázs, majd 1971-től kezdve Tárnái György, a Csokonai Színház karnagya. A kórus eredményes munkájáról tanúskodik az 1968. évi finnországi szereplés, ahol a tánccsoporttal és a népi-zenekarral együtt négy nagyobb finn városban léptek fel önálló műsorral. 1970-ben idehaza összesen nyolc jelentősebb fellépéssel tűnt ki az Egyetértés férfikórus. Ezek közül kétségkívül a legjelentősebb 1970 novemberében a Zene- művészeti Főiskola kistermében rendezett Budapesti Vasutas Kórus hangversenyen való részvétel volt. A hangversenyt a Vasutas Szakszervezet Központi Vegyes kara kezdeményezte, és azon öt vasúti énekkar vett részt. A szakemberek nyilatkozata szerint a legjobban szereplő együttes a Debreceni Járműjavító Egyetértés férfikórusa volt.

Mintegy elismerve a kórus tehetségét, a Debreceni Csokonai Színház szerződést kötött a Debreceni MÁV Járműjavító Üzem Művelődési Házával, hogy biztosítsa a kórus 16-20 főből álló részlegének részvételét és közreműködését néhány jelentősebb opera előadásban. Valahányszor a Trubadúr, Igor herceg, Bánk bán, illetve a Háry János című operák előadására kerül sor a Csokonai Színházban, ez minden esetben a Járműjavító Egyetértés férfikarának közreműködésével történik.

1971-ben 13 jelentős fellépése volt a kórusnak. A kórus 1971-es szereplései közül messze kiemelkedik a Tisza-parti Dalos Találkozó Tiszavasváriban. A találkozón összesen 16 kórus vett részt. A Tiszavasváriban rendezett dalosversenyen, amely minősítő hangverseny volt, a Debreceni Járműjavító férfikórusa nagy sikert aratva arany minősítést ért el, s a rendezőszervektől megkapta az Aranykoszorút. Az üzem igazgatója a kórus e kimagasló teljesítményét elismerve, gratulációja mellett 3000 Ft jutalomban részesítette a kórus tagjait.

A Járműjavító Üzem Egyetértés férfikórusa tehát színvonalban semmit sem csökkent, teljesítményében és a sikerekben sincs hiány. A kórus problémája változatlanul az utánpótlásban van. Míg 1958-ban a kórusnak 80 tagja volt, 1970-ben a kórus létszáma lecsökkent 36 főre. Ennek oka elsősorban abban van, hogy a fiatalok nem igen jelentkeznek a kórusba énekelni. Jelenleg az üzemi vezetőszervek, a szakszervezeti bizottság és a KISZ-bizottság nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a kórus utánpótlását biztosítsak.

Szinte töretlen, egyre inkább felfelé ívelő fejlődést mutatott az elmúlt években az Egyetértés Művelődési Otthon "Bocskai" tánccsoportja Fadgyas Árpád vezetésével.
Nem sokkal megalakulása után már 1958-ban egy vasutas fesztiválon a Balaton mellett első díjat nyert. Balmazújvároson 1961-ben egy másik seregszemlén a Debreceni Népi Együttessel osztozott az első helyen.

1963-ban az együttes külföldre is eljutott. A csoport Finnországba kapott meghívást, ahol több helyen is szerepelt és műsorával nagy sikert aratott a finn közönség előtt. 1965-ben a Drezdai Műszaki Egyetemtől kapott meghívást, ahol 14 napot töltött el és öt alkalommal mutatta be nagy sikerrel műsorát. 1966-ban a vilniusi nemzetközi eszperantó kongresszuson vendégszerepeit sikeresen, majd 1968-ban a férfikarral együtt Finnországba utazott vendégszereplésre, ahol több önálló műsort adtak elő.

Az együttes tehetségét és akarását, valamint Fadgyas Árpád kiváló vezetői munkáját dicsérik ezek az eredmények. Ezt a munkát ismerte el a magyar kormány, amikor 1968-ban Fadgyas Árpádot a Szocialista Kultúráért Érdemérem kitüntetésben részesítette.

1969-ben a "Bocskai" táncegyüttes a nemzetközi virágkarneválon a menettánc első díját nyerte el, majd a kelet-magyarországi néptánc fesztiválon ötödik helyezést ért el. 1970-ben ugyancsak a nemzetközi virágfesztiválon szerepelt az együttes a menettáncban, amelynek koreográfiáját Fadgyas Árpád készítette. 1971-ben pedig az együttes Lengyelországban a lublini kulturális hetek alkalmából kapott meghívást. A nemzetközi szereplések mellett sorakoznak a hazaiak, amelyek itthon is sok sikert szereztek a Bocskai táncegyüttesnek.

A Bocskai táncegyüttesnél teljesen más a helyzet, mint az Egyetértés férfikórusnál.
Az utánpótlást megoldották. A felnőtt együttesnek 48, az úttörőnek 31 tagja van. Ezenkívül a 109. sz. Szakmunkásképző Intézet csoportja is az együttes utánpótlásának számít. 
A csoport tagjai nagyobbrészt fizikai dolgozókból, néhány diákból, egyetemistákból állanak.
A törzsgárda stabil, összeforrott. Amióta a Kultúrotthont újjáépítették és megfelelő helyiségek állnak rendelkezésre a próbákhoz, a csoport helyzete megszilárdult. így a táncegyüttes jövője teljes mértékben biztosítottnak tekinthető.

Közkedvelt a Járműjavító dolgozói körében a fúvószenekar, amelynek vezetője Molnár Gyula. Kétségtelen, hogy a fúvószenekarok ma már nem olyan közkedveltek, mint 30-40 évvel korábban. Ennek ellenére Debrecenben és a környéken is, a Járműjavítóban pedig különösen kedvelik. A Járműjavító fúvószenekara amatőr együttes, soraiban vagongyáristák játszanak. Kraudy Gyula trombitás például az üzem fő művezetője.

A fúvószenekar 1970-ben 26 főből állt, és úgy tűnik, túljutott a néhány évvel korábban jelentkező válságos helyzeten, amelyet elsősorban a zenekar fenntartásának rendkívül költséges volta idézett elő. A zenekar ugyanis elsősorban felvonulásokon játszik, vagy térzenét ad, ezért megtéríttetni szereplését pénzbeli bevétellel nem tudja. Az üzem dolgozói azonban úgy ítélik meg - és az üzem gazdasági és politikai vezetése is azon a véleményen van - hogy a fúvós- zenekar megérdemli a támogatást.

Végül a Művelődési Ház művészeti együttesei között meg kell említeni a népi zenekart is, amelynek vezetője Burai Géza. Ez a zenekar öt tagból áll, és a zenekar vezetőjén kívül még két tagja az üzem dolgozója. A népi zenekar tehetségét bizonyítja, hogy 1968-ban az Egyetértés férfikórussal és a Bocskai táncegyüttessel együtt közösen vett részt a finnországi túrán, ahol nagy sikert aratott. Az utánpótlás problémája azonban az üzemben nehezen megoldható, hisz a hegedűhöz finom ujjak kellenek, az üzemben pedig könnyű munka ritkán akad. Ezért a népi zenekar utánpótlásának biztosítására más megoldást kell keresnie a Művelődési Ház vezetésének.

A Művelődési Ház nemcsak saját műsoraival, rendezvényeivel siet a dolgozók művelésére és szórakoztatására, hanem a közönségszervezők útján megszervezi az üzem munkásainak színház látogatását, vagy más városi művészeti rendezvényeken való részvételét is. Sajnos, a Művelődési Ház művészeti csoportjainak egy régi hagyománnyal rendelkező csoportja, a színjátszó csoport nem tud megbirkózni a nehézségekkel, melyek elsősorban az utánpótlás hiányából fakadnak. Az üzem dolgozóinak érdeklődése is meghaladja azt a színvonalat, amelyet a Művelődési Ház ebben a vonatkozásban biztosítani tudott.
Mindinkább a Csokonai Színház felé fordul a figyelem. 1967-ben az üzemben megszervezték a színházi munkásbérletet.

• 1967-ben 240
• 1968-ban 68
• 1969-ben és 1970-ben 90 db bérletet vásároltak a dolgozók részére.

A Művelődési Ház vezetésére továbbra is nagy feladat vár elsősorban a szocialista brigádok segítése terén. El kell érnie, hogy azok kulturális és tudományos fejlődését, ismereteik bővítését szervezettebben, rendszeresebben biztosítsa.
Elsősorban a Művelődési Háznak kell elősegíteni, hogy a brigádok tagjai megtalálják a saját igényeiknek, ízléseiknek megfelelő műsorokat.